Internetes öndiagnosztizálás a koronavírus idején

2020.04.26

Míg korábban orvoshoz mentünk, ha megbetegedtünk, ma már gyakran az interneten böngészve próbáljuk kideríteni testi panaszaink lehetséges okait azelőtt, vagy ahelyett, hogy szakemberhez fordulnánk. Ez sok esetben ésszerű stratégiának bizonyul, hiszen gyorsan és ingyen informálódhatunk egészségünkkel kapcsolatban, esetleg azt is könnyebben eldönthetjük, szükséges-e az adott tünettel orvoshoz fordulni. Mikor lehet ez mégis káros?

Ha rákeresünk az interneten egy gyakori, ártatlannak tűnő panaszra, például a fejfájásra, láthatjuk, hogy a tünet hátterében rengeteg ok állhat a másnaposságtól kezdve a migrénen át olyan súlyos betegségekig, mint az agydaganat. Ha elolvasunk egy fejfájásról szóló cikket, nem feltétlenül jut eszünkbe, hogy a különböző okok eltérő valószínűséggel fordulhatnak elő. Nem megfelelően szűrve az információforrásokat, tudományosan megalapozatlan, ellentmondásos adatokat kaphatunk. Ráadásul a Google vagy más keresőmotorok gyakran az első találatok között is kiadnak ritka, szenzációnak számító súlyos betegségeket. Ezek a cikkek növelhetik a súlyos betegségek észlelt kockázatát.

Tehát hiába keresünk instant megnyugvást az interneten, a tüneteinknek való utánajárás paradox módon fokozhatja a bizonytalanságunkat, szorongásunkat. Az internetes öndiagnosztizálás főleg azoknál fordulhat visszájára, akiket egyébként is magasabb egészségszorongás jellemez (az egészségszorongást tekinthetjük kontinuumként, aminek az egyik végén a szorongásmentes állapot, másik végén a betegségszorongás, korábbi nevén hipochondria van).

Egy járóbetegek körében végzett kutatás alapján néhány év alatt is nőtt a betegségszorongás gyakorisága, amit a szerzők részben a cyberchondria, az internet-alapú öndiagnosztizálás terjedésével magyaráznak. A "cyber" és a "hipochondria" szavak kombinációjából eredő cyberchondriának még nincs egységes definíciója, kutatása gyerekcipőben jár. A szakemberek véleménye megoszlik abban, hogy egy különálló mentális kórképről van szó, vagy egy többféle pszichés zavaron átívelő jelenségről. Egyik meghatározása szerint a cybechondria az egészségügyi információk túlzott, ismételt böngészése az interneten. Az egészségügyi tartalmak keresése sok időt emészthet fel, a késztetésnek nehéz ellenállni, a böngészés kényszeressé válik. A repetitív információkeresést az egészségszorongás vezérli, azonban vagy egyáltalán nem, vagy csak rövid ideig jelent megnyugvást, hosszútávon inkább növeli a szorongást. A negatív következmények ellenére a cyberchondriás más tevékenységek elé helyezi az internetes kutakodást, azaz elveszti a kontrollját az online aktivitás felett. Ebben a tekintetben a jelenség a viselkedéses addikciókkal mutat rokonságot.

Az elvesztegetett órákon túl a cyberchondria egyéb negatív következményekkel is járhat. A kényszeres böngésző az elbizonytalanító információk hatására, sokszor indokolatlanul fordul orvoshoz, leterhelve ezzel az egészségügyi rendszert. Vagy épp ellenkezőleg, az internet összezavaró adattengerében elmerülve csökken a bizalma az orvostudományban, és akkor sem megy vizsgálatra, mikor az szükséges lenne. Minél több energiát emészt fel a tünetek miatti aggódás, az ismételt internetes keresések, annál kevesebb idő marad egyéb tevékenységekre. Csökkenhet a koncentráció, a teljesítőképesség, tehát a cyberchondria akár jelentős funkcióvesztéssel is járhat.

A fentiekből egyenesen következik, hogy annak, akinek a betegségekkel kapcsolatos internetes tartalmak növelik a szorongását, érdemes limitálni az ilyen témájú cikkek olvasását. De mit tegyünk a médiából folyamatosan ránk zúduló vészjósló tartalmakkal most, egy járvány kellős közepén? Tömegeket érintő bizonytalanság, krízishelyzet esetén jobban támaszkodunk a médiára. Ahhoz, hogy felkészülten védekezhessünk a koronavírus ellen, szükségünk van naprakész információkkal szolgáló megbízható forrásokra. A hiányos tájékoztatás, a kétértelműség fokozza a bizonytalanságérzést, különösen egy láthatatlan veszélyforrás esetében. Tehát a pontos tájékoztatás elengedhetetlen a járvány visszaszorításához, de ha folyamatosan a vírusról szóló híreket olvassuk, túlbecsülhetjük a saját közösségünkre leselkedő veszély mértékét. Ezt az is fokozza, hogy egy új, eddig ismeretlen vírust nagyobb fenyegetettségként észlelünk, mint a gyakori, ismert betegségeket. Ahogy az észlelt veszély mértéke nő (függetlenül attól, hogy a valós veszély mekkora), úgy nő a szorongás mértéke is. Ha pedig a szorongásunkat további hírekkel próbáljuk enyhíteni, könnyen bekerülhetünk a fent részletezett ördögi körbe.

Ahogy sok esetben, most is az arany középút megtalálása segíthet abban, hogy amennyire egy ilyen bizonytalan, megterhelő élethelyzetben lehet, kiegyensúlyozottak maradjunk. Mások biztonságát és sajátunkét is növelhetjük, ha tájékozottak maradunk, azonban fontos, hogy megfelelő, hiteles forrásokból informálódjunk. Igyekezzünk elkerülni a kevés új információt közlő és spekulatív médiaforrásokat, a közösségi médiában is terjedő álhíreket. Az egy-egy kiragadott esetet leíró szenzációhajhász cikkek olvasását pedig azért érdemes limitálni, mert ezek hatására torzítva érzékelhetjük a megbetegedés kockázatát. A tudatos internethasználat tehát segíthet elkerülni, hogy a járvány miatti szorongás feleméssze energiánkat. Annak, akinél az egészségügyi tartalmak böngészése már kényszerességig jutott, fokozott szorongással jár, vagy megnehezíti a mindennapi teendőinek ellátását, érdemes lehet pszichológus segítségét kérni.


Sagmeister Virginia

klinikai szakpszichológus j.


Források:

Doherty-Torstrick, E. R., Walton, K. E., & Fallon, B. A. (2016). Cyberchondria: parsing health anxiety from online behavior. Psychosomatics, 57(4), 390-400.

Garfin, D. R., Silver, R. C., & Holman, E. A. (2020). The novel coronavirus (COVID-2019) outbreak: Amplification of public health consequences by media exposure. Health Psychology.

Tyrer, P., Cooper, S., Tyrer, H., Wang, D., & Bassett, P. (2019). Increase in the prevalence of health anxiety in medical clinics: Possible cyberchondria. International Journal of Social Psychiatry, 65(7-8), 566-569.

Vismara, M., Caricasole, V., Starcevic, V., Cinosi, E., Dell'Osso, B., Martinotti, G., & Fineberg, N. A. (2020). Is cyberchondria a new transdiagnostic digital compulsive syndrome? A systematic review of the evidence. Comprehensive Psychiatry, 152167