Mélységből lendül a magasságba a lélek, ha túlélte a poklot - mondta bátorítóan egy kedves tanárom az egyetemen, miután egy nehéz élethelyzet kapcsán megosztottam vele nyomasztó érzéseimet. Megnyugtatóan hatott számomra a gondolat, hogy a krízisben nem csak a veszély, de a változás és a fejlődés lehetősége is ott rejlik. Pályám kezdetén a lélek magaslatainak megismerése vezetett. Behatóan tanulmányoztam a spirituális élmények természetét és lehetséges buktatóit. Ahogy a magasságban ott rejlik a zuhanás veszélye, úgy a mélységben is megtaláljuk a felemelkedés lehetőségét. A spirituális élményekben való elmélyülést követően figyelmem egyre inkább az emberi lélek árnyékos oldala, vagyis a kóros lelki folyamatok felé fordult. Immáron két éve dolgozom egy aktív pszichiátriai osztályon, ahol mély regresszív állapotban lévő betegekkel foglalkozom. Érdeklődésem fő területét a pszichózis, azaz a valósággal való megváltozott kapcsolat képezi. Élete során bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy elveszíti a viszonyítási pontot. Nem biztos, hogy kisodródik a nyílt tengerre, elég, ha csak eltávolodik a parttól, túl az ismerős vizeken. Ilyenkor jól jöhet, ha a világítótorony fénye segít neki visszatalálni a biztonságot adó szárazföldre. A pszichoterápiás kapcsolat is ehhez hasonló: egy olyan megtartó és biztonságot nyújtó kölcsönös kapcsolat, melyben a találkozás révén a segítséget kérő visszatalálhat önmagához, és jelentést adhat saját nyugtalanító érzéseinek, élményeinek. Munkám során elsősorban a jungi mélylélektan eszköztárára és szemléletére támaszkodom.
