Ki kicsoda a „pszi” világban?
Napjainkban egyre szélesebb körben és egyre könnyebben elérhetővé válnak azok a szolgáltatások, melyek a mentális egészségünk, lélektani egyensúlyunk megőrzésével foglalkoznak. Ez egyszerre üdvözítő, hiszen gyakorlatilag bárkihez, akinek szüksége van rá, eljuthat a megfelelő segítség, ugyanakkor a segítő szakmák megszaporodása nehézzé is teszi a választást a jövendőbeli kliensek, páciensek számára. Cikkünkben a pszichés problémákkal foglalkozó szakemberek feladatait, kompetenciáit járjuk körbe, ezzel is elősegítve azt, hogy a nehézségekkel küzdő személy olyan döntést hozhasson, amely a számára legmegfelelőbb kezelési forma elérését eredményezi.
Pszichológus, pszichiáter, pszichoterapeuta?
Baráti beszélgetésekben, ismerősi körünkben is tapasztalhatjuk, hogy ha lélektani problémánk van, legtöbben azt ajánlják, hogy menjünk pszichológushoz vagy pszichiáterhez. A két szakma szoros összefüggésben áll, azonban jelentős különbségek is tapasztalhatóak az említett szakterületek között.
A pszichiáter olyan személy, aki általános orvosi diplomát szerzett, majd erre pszichiátriai szakvizsgát épített. A pszichiáter tehát az az orvos, aki a mentális betegségeket, problémákat az orvostudomány eszközeivel - gyógyszeres és/vagy pszichoterápiával - gyógyítja. A pszichiáter kompetens a pszichiátriai gyógyszerek felírásában, illetve a mentális problémákhoz kapcsolódó testi tünetek kivizsgálásának kezdeményezésében is. Munkáját szigorú szakmai előírások mentén végzi, rendszeresen képezi magát, tagja az orvosi kamarának. Sok pszichiáter magán egészségügyi ellátásban dolgozik, de a társadalombiztosító által támogatott formában fekvőbeteg osztályokon, illetve járóbetegeket ellátó ambulanciákon is tevékenykednek. Pszichiáter felkeresése abban az esetben javasolt, ha a személy olyan súlyos tünetekkel küzd, melyeknek enyhítése átmeneti vagy tartós formában csak gyógyszeres kezelés mellett elérhető.
A pszichológus az a személy, aki egyetemi képzésben pszichológus diplomát szerzett és munkája során tudományos eljárások során vizsgált módszereket alkalmaz. A pszichológia rendkívül sokszínű terület, az egyetemi képzésben végzett pszichológusok dolgozhatnak az emberi psziché vizsgálatát célzó kutatásokban, végezhetnek különféle társadalmi kérdéseket érintő felméréseket, de dolgozhatnak cégekkel, szervezetekkel, iskolákban, tanácsadóként és számos más munkahelyen is. A pszichológusok közül a mentális problémáktól szenvedő egyénekkel a klinikai szakpszichológusok (illetve a klinikai szakképzésben résztvevő, szoros szakmai kontroll mellett tevékenykedő szakpszichológus jelöltek) foglalkozhatnak. A klinikai szakpszichológus az egyetemi képzésen felül posztgraduális szakképzésben vesz részt, mely által alkalmassá válik a pszichés problémákkal küzdő egyének diagnosztizálásában és lélektani-pszichoterápiás eszközökkel történő gyógyításában. Bár a klinikai szakpszichológus is az orvosi kamara tagja, gyógyszerek felírására nem jogosult.
Bizonyos pszichiáterek és klinikai szakpszichológusok - illetve más szakorvosok és szakpszichológusok is hosszabb tanulmányi idővel - további tanulmányokat folytatnak, mely során pszichoterapeutává válhatnak. A pszichoterapeuta alkalmas arra, hogy tudományos alapokon nyugvó módszerspecifikus pszichoterápiás eljárásokat alkalmazzon a mentális problémákkal küzdő személyek gyógyítása érdekében. A pszichoterapeuták különféle terápiás módszereket alkalmazhatnak saját képzettségüknek és a páciens egyéni jellemzőinek függvényében. A legismertebb módszerek a pszichoanalitikus és pszichoanalitikusan orientált terápiák, a kognitív viselkedésterápiák, a személyközpontú és humanisztikus terápiák, csoportpszichoterápiák, család- és párterápiák, illetve a módosult tudatállapottal dolgozó terápiás formák (például hipnoterápia, szimbólumterápia).
A fent említett szakemberek szigorú szakmai és etikai irányelvek mentén végzik munkájukat, törvényileg kötelezettek tudásuk karbantartására, követniük kell a tudományterületen megjelent friss elméleti és módszertani ismereteket. A pszichiáterek és a klinikai szakpszichológusok (illetve az ilyen alapképzettséggel rendelkező pszichoterapeuták) egymással együttműködve dolgoznak, a páciens érdekeit szem előtt tartva.
Foglalkozhat-e más szakember a lelki problémákkal?
A pszichés nehézségek megoldásában számos más szakember nyújthat segítséget. Fontos azonban kiemelni, hogy a lelki működésről, illetve annak problémás aspektusairól átfogó képe a pszichiátereknek, a klinikai szakpszichológusoknak és a pszichoterapeutáknak van. Célszerű, ha a mentális problémák kezelésének központi szereplőjeként egy, a fenti végzettséggel rendelkező szakembert választunk és minden más kezelési lehetőségről is vele egyeztetünk. Rengeteg olyan segítő foglalkozás van, mely komplementer módon - tehát egyfajta kiegészítésként, és nem önálló kezelési formaként - rendkívül jól illeszthető a gyógyszeres és pszichoterápiás kezeléshez, ugyanakkor érdemes mindig egyeztetni az elsődleges kezelő szakemberrel a komplementer vagy alternatív terápiás lehetőségek hatásairól, mellékhatásairól. Ezen kívül fontos tudni, hogy a pszichiáterek és a klinikai szakpszichológusok szigorú előírások mentén, az egészségügyi törvénnyel összhangban, tudományosan alátámasztott módszerekkel dolgoznak, és képzésük minimum kilenc évig tart. Az alternatív kezelésekkel foglalkozó segítők képzése kevésbé szigorú, nem egyetemi rendszerhez kötött és kevésbé használja a tudomány eredményeit, és - bár sok esetben segítséget nyújtanak a páciensnek - bizonyos kórképek esetében sajnos káros hatást is kifejthetnek.
A komplementer és alternatív módszerek tehát sokat segíthetnek a lelki problémákkal küzdő személyek életében, ugyanakkor fontos, hogy ha bármilyen tünetet tapasztalunk, olyan szakembert - pszichiátert, klinikai szakpszichológust vagy pszichoterapeutát - is keressünk fel, aki mély, átfogó elméleti és gyakorlati ismeretekkel rendelkezik az emberi psziché egészséges és kóros működéseiről.
Tiringer Melinda klinikai szakpszichológus j.