A korai kötődés hatása a kapcsolatainkra

2022.08.24

Kapcsolataink során, legyen az baráti vagy párkapcsolat, megfigyelhetünk bizonyos mintázatokat. Azt vehetjük észre, hogy nem tudunk úgy és olyan mértékben kapcsolódni a másikhoz, ahogy azt szeretnénk vagy a másik elvárja tőlünk. Máskor pedig a partnerünk részéről érezhetjük, hogy nem tud úgy velünk lenni, ahogy arra nekünk szükségünk lenne. A párkapcsolati dinamikákban jelentkező nehézségek mögött sokszor a nem biztonságos kötődési stílus áll.

A kötődéselméletről

A kötődéselmélet John Bowlby, angol pszichiáter nevéhez fűződik. Bowlby úgy vélte, hogy a kötődés körülbelül 1 éves korra alakul ki az anya-gyerek kapcsolatban, a gyermek ugyanis egészen kiskorától keresi a kontaktust az anyával, aki valamilyen módon reagál gyermeke igényeire. Ahhoz, hogy a gyermekben biztonságos kötődés alakuljon ki, az anyának kellően érzékenynek és válaszkésznek kell lennie gyermeke igényeire. Ha ez nem teljesül, vagy az anya valamilyen módon rendszeresen túlingerli gyermekét, az bizonytalan kötődéshez vezet.

A kialakult kötődés azonban nem csupán az anyával való kapcsolatban kap szerepet. Bowbly ugyanis feltételezte, hogy az anyával való korai interakciók alapján a gyermekben egy belső munkamodell alakul ki arról, hogy hogyan viselkedjen másokkal, mit várhat a társas interakciói során. Bowlby megállapításait Mary Ainsworth kutatta tovább, aki három kötődési stílust írt le: a biztonságos, a bizonytalan-elkerülő és a bizonytalan-ambivalens kötődést. További kutatások megállapították, hogy létezik egy negyedik kötődési típus, a dezorganizált, amelyik egyik fenti kötődés stílusba sem illeszkedik.

Hogyan jelenhet meg a kapcsolatokban a kötődési stílus?

Bowlby és Ainsworth kutatásait számos későbbi kutatás követte, amelyek a korai kötődés későbbi hatásait vizsgálták. Sroufe és munkatársai például kutatásokkal is bizonyították, hogy a korai kötődés alapján megjósolható a gyerekek iskoláskori és serdülőkori kapcsolatainak minősége. Bár megjelentek a korai kötődés későbbi hatásait megcáfoló kutatások is, azonban feltételezhető, hogy az anyával való korai kapcsolatnak hatása van a felnőttkori kapcsolatok minőségére is.

A biztonságos kötődés azáltal alakul ki a gyermekben, hogy szükségleteire megfelelően reagál az anya, odafigyel a gyerek igényeire és kielégíti azokat. Ennek megtapasztalása azt eredményezi a gyerekben, hogy a világot egy biztonságos helyként érzékeli, ahol szükségletei kielégülnek, és felfedezheti lehetőségeit. Felnőttként a biztonságos kötődésű személyek képesek stabil kapcsolatok kialakítására, bíznak a másik emberben és saját magukban is. Nem félnek az intim kapcsolatok megtapasztalásától, közel merik engedni magukhoz a másik személyt. Képesek függetlenségüket megőrizni, de partnerük felé szeretettel és bizalommal fordulnak.

A bizonytalan-elkerülő kötődésű gyermek azt tapasztalja meg, hogy igényeit nem elégítik ki, az anya nem érzékeny a gyermek szükségleteire és nem alkalmazkodik igényeihez, hanem saját elképzelése szerint gondozza őt. Felnőttként ezek a személyek érzelmileg távolságtartók lesznek, akik tartanak az intimitástól. Nem hisznek abban, hogy tartós lehet a párkapcsolatuk, sokszor féltékenyek párjukra.

A bizonytalan-ambivalens kötődésű gyerekek bizonytalan légkört érzékelnek maguk körül, mivel az anya egyszer elérhető, máskor viszont elutasító a számukra. Kapcsolatukra az ambivalencia jellemző, ami felnőttként is szorongást hoz létre a társas interakcióik során, hiszen egyszerre szeretnék a kapcsolódás érzését átélni, ugyanakkor él bennük az elutasítástól való félelem is. Kapcsolataikban az egyensúly fenntartása nehézséget jelent nekik, ugyanis sokszor túlzottan ragaszkodnak partnerükhöz, ami kimerítheti a kapcsolatot. Folyamatos megerősítésre van szükségük partnerüktől, ami ugyancsak nehézséget okozhat kapcsolataikban.

A dezorganizált kötődés olyan gyerekkori környezetben jön létre, amely során az anya félelemkeltő. A gyerek egyszerre tapasztalja meg, hogy szüksége van az anyára, de egyúttal fél is tőle viselkedése, a gyermekhez való hozzáállása miatt. Az ilyen környezetben felnövő gyermekek többsége emiatt gyakran elhanyagolt, bántalmazott. A dezorganizált kötődés megtapasztalása súlyos következményekkel járhat, akár a felnőtt kapcsolatokban is megjelenhet a bántalmazás.

A fenti kötődési stílusok tehát nem csupán az anyával való kapcsolatunkat határozzák meg, hanem későbbi társas kapcsolataink során is megnyilvánulnak. Emiatt történhet meg, hogy egy biztonságosan kötődő személy nem érti, miért bizalmatlan vele a párja, aki esetleg bizonytalan kötődésű vagy érezheti egy bizonytalan kötődésű személy, hogy nem tud úgy kapcsolódni párjához, ahogy arra szüksége lenne.

Mindazonáltal a kötődési stílus nem kőbe vésett. Megfelelő partnerrel és kapcsolattal a bizonytalan kötődésű személy is megtapasztalhatja a biztonságos kötődés jellemzőit. Így érdemes felülvizsgálni kapcsolati jellemzőinket, és ha sok esetben hasonló mechanizmusokat figyelünk meg a társas interakcióink során, melyek nehézségeket okoznak, gondoljunk arra, hogy vajon nem-e a kötődési stílusunk bújhat-e meg mögötte.

Szerző: Nagy-Dirle Dóra


Felhasznált irodalom:

Cole, M., & Cole, S. (2006). Fejlődéslélektan. Osiris Kiadó.

Mikulincer, M., & Shaver, P. R. (2007). Attachment in adulthood: Structure, dynamics, and change. Guilford Press.