Mikor több a rosszkedv egyszerű lehangoltságnál? A depresszió tünetei

Mindenkinek vannak nehéz napjai, amikor azt érezzük, hogy minden nehezebbé válik, nincs kedvünk semmihez. Érhetnek minket olyan impulzusok, amikor legszívesebben elvonulnánk, egyedül lennénk, és nem vágyunk mások társaságára. Felmerül azonban a kérdés, hogy mikortól válik problémássá a rosszkedv, hol a határ az átmeneti lehangoltság, és a komoly tünetekkel járó depresszió között?

A hangulatunkra jellemző egy általános változékonyság. Amikor vidám, boldog események részesei vagyunk, akkor feldobottnak, könnyednek érezzük magunkat, míg egy stresszes, negatív esemény elkedvetleníthet minket. Ezek az érzéseink természetesek. A folyamat akkor válhat kórossá, ha egy-egy átmeneti érzésbe beleragadunk, és a normál életvitelünkben akadályoz minket az állandó lehangolt (vagy éppen hogy felhangolt) hangulatunk. Azok a személyek, akik hangulatzavarban szenvednek, ezt élik át, hangulatuk hullámzóvá válhat, és benne maradhatnak olyan érzésekben, melyeken normál esetben csak átsiklanánk, túllendülnénk.

A kóros lehangoltság vagy melankólia fogalma hosszú évszázadokra nyúlik vissza. Már Hippokrátész is foglalkozott a témával, a melankólia fogalmának megalkotása is az ő nevéhez fűződik. A kórképet legkorábban orvosi feljegyzésekben lehetett megtalálni, de hamar a pszichológia érdeklődési körében is megjelent.

Maga a depresszió számos formában megjelenhet, előfordulási gyakorisága pedig évről évre emelkedik, a WHO becslése szerint a depresszió egyike a vezető népegészségügyi problémáknak, ami olyan nehézségekhez járul hozzá, mint például a tartós munkaképesség-csökkenés.

Mi jellemző a depresszióra?

A depresszió kialakulásának számos oka lehet, kezdve a genetikai tényezőktől, a környezeti hatásokon át, az átélt korai életesemények és a biológiai jellemzők mind hatással lehetnek a betegség kialakulására.

Bár a közhitben gyakran az az elképzelés jelenik meg, hogy a depresszió pusztán rosszkedv, amiből könnyedén ki lehet jönni, a valóság azonban ennél sokkal árnyaltabb. A depresszió az általános lehangoltságon túl kihat a kognitív és motivációs funkciókra is. A depressziós emberek többsége ürességet él át, nem leli örömét semmiben, szorong vagy idegeskedik. A tüneteik nagyban érintik a szociális kapcsolataikat is, hiszen leginkább egyedül szeretnek lenni. Jellemző továbbá az általános érdeklődés elvesztése, a minden mindegy érzés, amit Aaron "az akarat bénultságának" nevezett. Ezek a motiválatlan érzések pedig oda vezetnek, hogy a depressziós személyek tevékenységszintje drámaian lezuhan. Egyre több időt töltenek magányosan, mindenféle tevékenység nélkül, és a mindennapi teendők ellátása is kínszenvedéssé válik.

A depresszió azonban nem csupán a cselekedet szintjében jelenik meg, hanem az énképre is jelentős hatása van. Akik ebben a betegségben szenvednek, alacsonyabb rendűnek érzik magukat, túlzott bűntudatot és szégyent élnek meg. A jövőjükről is általában negatívan vélekednek, reménytelennek látják a jövőt.

Van-e kiút belőle?

Természetesen a depresszióra is van megoldás. A kezelés függ a depresszió formájától és súlyosságától, de számos lehetőség nyílik a betegség kézben tartására. A gyógyszeres kezelés mellett pszichoterápiás lehetőségek is vannak, melyek együttes, kombinált használatával sikeresen kezelhető a betegség, enyhülhetnek, akár meg is szűnhetnek a tünetek. A pszichoterápiák alkalmazása mellett manapság olyan eljárásokat is alkalmaznak, mint például a fényterápia, ahol a betegeket minden nap, meghatározott erősségű fénynek teszik ki, amely a melatonin-termelődés által segít a depressziós tünetek enyhítésében.

Így tehát számos lehetősége nyílik mindenkinek arra, hogyha tapasztalja magán a depresszió tüneteit, akkor szakszerű segítséget vegyen igénybe. Érdemes már a tünetek megjelenésekor szakember segítségét kérni, hiszen így megelőzhetővé válhatnak az olyan komolyabb problémák, melyek már a mindennapi tevékenységeket, szociális kapcsolatokat is hátrányosan érintik.

Felhasznált irodalom:

Comer, R. J., Boross, O., Ehman, B., & Mirnics, Z. (2005). A lélek betegségei: Pszichopatológia. Osiris, 149-221.

Pszichiátriai társaság. (2017). Magyarországon a depresszió a tartós munkaképesség-csökkenés harmadik leggyakoribb oka. URL: https://szakszervezetek.hu/dokumentumok/munkasvedelem/8795-magyarorszagon-a-depresszio-a-tartos-munkakepesseg-csokkenes-harmadik-leggyakoribb-oka

Tringer L. (2010). A pszichiátria tankönyve. Semmelweis Kiadó, Budapest