REZILIENCIA

"Óvakodj attól a naiv elgondolástól, hogy az életben mindennek sikerülnie kell. Ajándékozd meg magad a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, vereségek, kudarcok, visszaesések az élet természetes velejárói, amelyeken keresztül az ember növekszik és érik."

(Antoine de St. Exupéry)

A reziliencia meghatározása

A reziliencia (salire) magyarul 'ugrani' jelentéssel bír. A reziliencia olyan protektív faktor, amely olyan személyiségjellemzőket ölel fel, amelyek elősegítik a veszélyeztetett életkörülmények ellenére történő sikeres alkalmazkodást, enyhíti a stressz negatív hatásait, és lehetővé teszik az adaptív megküzdést a változások ellenére is.

A reziliencia lelki rugalmasságot, lelki edzettséget jelent, avagy adaptációt jelent a nehézségekre, mint a gyermekkori traumák feldolgozására, hétköznap megpróbáltatásaira, krízishelyzetekre, traumára. A reziliencia az, amikor az egyén a problémákra kreativitással reagál, érlelődésre, fejlődésre és a kompetencia növelésére fordítja az erőforrásait. A reziliencia fejleszthető és átalakítható (bukás->siker, megpróbáltatás->kihívás). Az egyén egészségmegőrzésében jelent védelmet.

A reziliencia, mint adaptív stratégia tényezői

Gyermekkorban a megfelelő adaptív stratégia kialakításához a biztonságos, támogató környezet, a képesség szintjéhez megfelelő elvárás, pozitív megerősítés, dicséret feltétele szükséges. Ezeknek megfelelően a gyermek önbizalma és önértékelése pozitív irányba tolódik. A kihívások megoldására a gyermek új stratégiákat fejleszt ki, ha viszont nincs megfelelő mértékű követelmény a gyermek felé, akkor a reziliencia nem tud adaptív viselkedést eredményezni.

A reziliens egyén jellemzői

A reziliens személyiség a gyermekkor tapasztalatai által forrja ki magát, de később is fejleszthető a kihívások sikeres megoldása következtében. Időskorban a kutatások alapján a reziliencia hanyatlik. A reziliens felnőttek a problémákat úgy ítélik meg, hogy az élethez tartozik, valamint a jövőre koncentrálnak. A reziliens személyiségre jellemző, hogy képes az érzelmei kontrollálására, stresszes élethelyzetekben az érzelmi reakciójuk kisebb mértékű. Pozitív életszemlélettel rendelkeznek, mint a kisebb rezilienciával rendelkező egyének. Humorosabbak, képesek másokból jó ítéletet kiváltani, s a negatív eseményeket is pozitívabban fogják fel, átértelmezik. A magasabb rezilienciával rendelkezők a kognitív folyamatokban jobban produkálnak. Jobb a megoldási, figyelmi- és emlékezeti képességük, intellektuálisabbak.

Rezilienciát fokozó és csökkentő faktorok

A reziliencát fokozó faktorok a

• Reális optimizmus, pozitív átkeretezés: képessé tesz, hogy a szituációra adott válaszaid kontroláld és tiszta képet alkossunk az életünkről. A pozitív keretezés által potenciális növekedési tapasztalatot érhetünk el.

• Elfogadás: kezdd azzal, hogy elfogadod a helyzet valóságát, miközben felismered és elfogadod, hogy nincs lehetőséged megváltoztatni a helyzetet, múltat. Kezdj el azon dolgozni, hogy találj kreatív megoldást. Az elfogadás aspektusai: türelem, a megváltozhatatlan elfogadása, önmagunk elfogadása.

• Humor: feldobhatja a hangulatod, enyhíti az érzelmi distresszt, jó puffer tényező a depresszió ellen is. A nevetés és a humor javítja az immunválaszokat, fokozza az észlelési rugalmasságot, és ellensúlyozza a stressz hatásait.

• Érzelem központú megküzdés: ha nem tudod megváltoztatni a szituációt, változtass a gondolkodásodon. Ez a stratégia akkor a leghatékonyabb, amikor olyan szituációban vagy, amit nem tudsz megváltoztatni.

• Megoldás központú gondolkodás: A problémaközpontú megküzdési stratégia közvetlen cselekvést foglal magában a helyzet vagy a stressz forrásának megváltoztatására.

• Tervezés: az első lépés lehet egy jó terv kidolgozása és annak meghatározása, hogy mi számunkra a siker. Fogalmazz meg elérhető, reális célokat, amik közelebb visznek a sikerhez. A tervezéshez szükség van az előre gondolkodásra, célorientációra.

• Önkontroll: annak a képessége, hogy az adott helyzetben képesek vagyunk szabályozni az érzelmeinket, viselkedésünket. Elemei: önmagunk motiválása, önfegyelem, önerősítés, stresszkezelés.

• Önbizalom: Fontos hinni önmagunkban, és elhinni azt, hogy megvan a kompetenciánk, képességünk, a hatalmunk, hogy urai legyünk a helyzetnek és el tudjuk érni a kitűzött céljainkat.

• Egészséges kapcsolatok: A társas támogatás és az egészséges kapcsolataink nagymértékben hozzájárulnak a jóllétünkhöz, amik segítenek a megfelelő megküzdésben. Fontos elemei: kapcsolati hálózat, empátia, szociális rugalmasság, összetartozás és elkötelezettség.

• Felelősségvállalás: kilépni az áldozatszerepből és kezünkbe venni az életünket.

A lelki ellenálló képesség, reziliencia fejlesztése

Vannak, akik eleve reziliens személyként születnek, vannak, akiknek meg kell tanulni, és a lelki ellenállóképességet fejleszteniük kell. A reziliencia fejlesztése és ennek alapja, ha fejlesztjük az önbizalmunkat és az optimizmust. Ha reálisan, megfelelően vagyunk optimisták, akkor tudjuk, hogy a sorsunk a saját kezünkben van, és nem mástól függ a boldogságunk. Így magunk dönthetünk arról, hogy teljes kudarcnak, vagy lehetőségként tekintjük a minket érő rossz dolgokat. Tanuljuk meg elfogadni a múltat, fürkésszük a következő lépést. Ne álljunk meg, hanem cselekedjünk és vállaljuk a felelősséget. Mindezek által képesek vagyunk a jövőnket megtervezni.

Irodalomjegyzék

Ábrahám H., Ács P., Albu M., Bajnóczky I., Balás I., Benkő A. és mts. (2016): Emberi életfolyamatok idegi szabályozása - a neurontól a viselkedésig. Dialóg Campus Kiadó, Pécs.

Gyulai E. (2018): Reziliencia a mindennapokban: a reziliencia életstílus. Szegedi Egyetem, Szeged.

Járai R., Vajda D., Hargitai R., Nagy L., Csókási K., Kiss E. Cs. (2015): A Connor-Davidson Reziliencia Kérdőív 10 itemes változatának jellemzői. Alkalmazott pszichológia, 15, (1), 129- 136. DOI: 10.17627/ALKPSZICH.2015.1.129

Nemes É. (2016): Reziliencia, boldogulási képesség és a szupervízió. Nem publikált közlemény. Keszthely