Személyiségzavarok

Manapság egyre többet hallhatunk arról, hogy valaki személyiségzavarban szenved, környezetére vagy saját magára káros viselkedését a meglévő személyiségzavarával magyarázza. A következő cikk célja, hogy az Olvasó pontosabban megérthesse, mit is értünk személyiségzavar alatt, milyen tünetekkel jár együtt és milyen hatással van az azt elszenvedő egyénre és a környezetére, illetve röviden kitérünk a személyiségzavarok típusára is.

Általános definíció

A személyiségzavar egy igen tág diagnosztikus kategóriát jelent, melybe számos különböző típusú személyiségzavar tartozik. Ezekben az állapotokban közös, hogy tartósan - legalább fiatal felnőttkortól, de akár gyermekkortól kezdve - számos különböző helyzetben jelentős mértékben eltér a személy belső élménymódja és viselkedése a kultúra elvárásaitól. Ez több területen is jelentkezhet: eltérhet az, ahogyan a személy önmagát, másokat és a külső környezet eseményeit észleli és értelmezi, megváltozhat a zavarban érintett személy érzelmi élete, például erősebben vagy gyengébben reagálhat bizonyos érzelmeket kiváltó ingerekre, hangulata labilissá válhat. Gyakori még a szociális kapcsolatok érintettsége, például előfordulhat az is, hogy a személy teljesen elfordul a külvilágtól, de az is, hogy mindenkivel azonnal intenzív és intim kapcsolatokba bonyolódik. Ezen kívül a személyiségzavarok egy részében megfigyelhető az indulatok és az impulzusok kontrolljának kóros mértékű változása is. Személyiségzavarról akkor beszélhetünk, ha a fent felsorolt változások tartósan negatívan befolyásolják a személy magánéletét és/vagy szociális kapcsolatait, és jelentős szenvedést vagy fontos funkciók - például iskolai vagy munkahelyi teljesítmény - romlását okozzák.

Kiemelendő tehát, hogy a személyiségzavar egy tartósan fennálló elváltozás, ami az élet számos területén negatívan befolyásolja az érintett személy alkalmazkodását és jelentős szenvedést okozhat mind az ezt elszenvedő egyénnek, mind pedig az őt körülvevő környezetnek. A tünetek igen változatosak lehetnek és természetesen ezek intenzitása, súlyossága is változhat, így a személyiségzavarban szenvedők igencsak színes populációt alkotnak, gyakorlatilag nem találhatunk két egyforma "személyiségzavaros" embert.

Mennyire súlyos?

A személyiségzavarok leginkább egy spektrumon vagy skálán képzelhetőek el, melynek egyik végpontját az úgynevezett alacsonyan szervezett személyiségzavarok képezik, másik végpontját pedig a magasan szervezett személyiségzavarok alkotják. Az alacsonyan szervezett személyiségzavarban szenvedők igen súlyos tüneti képet mutathatnak: gyakran kerülnek kórházba, gyakori náluk az önsértés és az öngyilkossági kísérlet, indulataikat csak nagyon korlátozott mértékben képesek szabályozni, így gyakran verekedésekbe, összetűzésekbe kerülhetnek, sok esetben előfordulhat szerhasználat és szerfüggőség, bűnelkövetés, súlyos iskolai vagy munkahelyi beilleszkedési zavarok. Ezzel szemben a magasan szervezett személyiségzavarban szenvedők gyakran képesek a jó alkalmazkodásra, például lehetnek sikeresek a munkájukban, de kapcsolataik gyakran konfliktusosak, nem kielégítőek, ezen kívül pedig jelentős szorongásról, hangulati instabilitásról és egyéb változatos pszichés zavarokról számolnak be, melyek jelentős szenvedést okoznak az életükben. Természetesen a két végpont között számos variáció és súlyossági fok elképzelhető, igen változatos tünetekkel.

Milyen típusai vannak?

A jelenleg használt diagnosztikus rendszer tíz specifikus személyiségzavart különít el, melyet három kategóriába sorol. Az első kategóriát az "A típusú" személyiségzavarok alkotják, ide tartozik a paranoid, a szkizoid és a szkizotip személyiségzavar. A "B típusú" zavarok közé az antiszociális, a borderline, a hisztrionikus és a narcisztikus személyiségzavart soroljuk. A "C típusba" pedig az elkerülő, a dependens és a kényszeres személyiségzavarok kerültek. Ezen kívül elképzelhetőek kevert, akár több diagnosztikus kategória kritériumait is teljesítő személyiségzavarok, illetve olyan esetek, melyek ugyan személyiségzavarnak minősíthetőek, de egyik specifikus kategória feltételeit sem merítik ki.

Mi okozza?

A személyiségzavarok kialakulását - ahogyan más pszichés zavarok kialakulását is - több tényező és ezek interakciója is befolyásolhatja. A személyiségzavarok egyrészt genetikai eredetűek: számos kutatás támasztja alá, hogy személyiségzavaros szülők gyermekei nagyobb arányban válnak maguk is személyiségzavarossá. A zavar kialakulásában ezen kívül igen nagy szerep jut a kora gyermekkori kedvezőtlen tapasztalatoknak és a nem megfelelő szülői nevelési mintáknak. A korai kapcsolatok hiánya vagy azok a gyermek számára nem kielégítő módjai szintén hozzájárulhatnak a zavar megjelenéséhez.

Mit tegyek, ha személyiségzavarom van?

Ha a fenti leírás alapján arra gyanakszunk, hogy személyiségzavarunk van, a legjobb, amit tehetünk, ha szakértő segítségét vesszük igénybe. A személyiségzavarok kezelése súlyossági foktól függően változhat. A legsúlyosabb esetekben szükséges lehet az intézményes ellátás, például kórházi vagy pszichoterápiás osztályon. Egyes tünetek enyhítésében segítséget nyújthatnak bizonyos gyógyszerek, melyeket pszichiáter szakorvos írhat fel, azonban nem létezik személyiségzavart elmulasztó "csodaszer". A gyógyszeres kezelés mellett, vagy önálló kezelési formaként nagy segítséget jelenthet a pszichoterápia, melyet klinikai szakpszichológus és pszichoterapeuta szakember végezhet. A személyiségzavarok kezelése hosszadalmas és sokszor érzelmileg nagyon megterhelő terápiás folyamat, mely nagy kitartást és elszántságot igényel a klienstől, azonban jelentős eredmények érhetőek el például a káros viselkedésformák csökkenésében, az átélt szenvedés enyhülésében és a kapcsolatok minőségének javulásában.

Szerző: Tiringer Melinda

Felhasznált irodalom:

Amerikai Pszichiátriai Társaság: DSM-5 referencia kézikönyv a DSM-5 diagnosztikai kritériumaihoz. Oriold és társai, 2013.

Calgor, Eva, Kernberg, Otto F., Clarkin, John: Magasan szervezett személyiségzavarok pszichodinamikus terápiájának kézikönyve. Oriold és társai, 2017.

Kernberg, Otto F.: Súlyos személyiségzavarok kezelése. Oriold és Társai, 2019.